Látomás

Látomás

Valahol messze, s régen,
Álldogáltam az esőben.
Lágy fuvallat, mely oly tiszta,
Szívem dallamát játszotta.

Csend, s nyugalom vett körül,
Éreztem, hogy lelkem örül.
A Szél incselgett hajammal,
Ég meglepett ajándékkal.

A felhőn égi tünemény,
Hosszan tekintgetett felém.
Bánatosan mosolygott rám,
Holdfény játszott bájos arcán.

Szeméből könny záporozott,
Minden könnye esőt hozott.
Áttetsző, s csodálatos,
Színtelen léleknek fontos.

Eső tisztította lényem,
Átölelt ereje engem.
Békét adott, s nyugalmat,
Védelmezte az utamat.

Közelben terebélyes fa,
Fagytól reszket minden ága.
Rá kellett jönnöm, ez nem más,
Csak egy gyönyörű látomás.

2009. 11.