2010. március 26., péntek

Látomás

Látomás

Valahol messze, s régen,
Álldogáltam az esőben.

Lágy fuvallat, mely oly tiszta,

Szívem dallamát játszotta.


Csend, s nyugalom vett körül,

Éreztem, hogy lelkem örül.

A Szél incselgett hajammal,

Ég meglepett ajándékkal.


A felhőn égi tünemény,

Hosszan tekintgetett felém.

Bánatosan mosolygott rám,

Holdfény játszott bájos arcán.


Szeméből könny záporozott,

Minden könnye esőt hozott.

Áttetsző, s csodálatos,

Színtelen léleknek fontos.


Eső tisztította lényem,

Átölelt ereje engem.

Békét adott, s nyugalmat,

Védelmezte az utamat.


Közelben terebélyes fa,
Fagytól reszket minden ága.

Rá kellett jönnöm, ez nem más,

Csak egy gyönyörű látomás.


2009. 11.

2 megjegyzés:

  1. Csüá, Joan! :):)

    Gondoltam megleslek, és idesunnyogok. Hát már talán mondtam, de elmondom még egyszer. Ez a versed egyszerűen fantasztikus. :):) Nagyon jók a rímek, meg úgy az egész téma. Csak gratulálni tudok hozzá. Így tovább! :):)

    Au revoir!

    VálaszTörlés
  2. Szia, Nixi! :)

    Jaj, annyira örülök, hogy hallok felőled, és hogy idesunnyogtál. :) Nagyon köszönöm! Nekem felüdülés ilyen visszajelzést olvasni, tehát egyáltalán nincs ellenemre, ha többször elmondod. Persze, egyáltalán nem szükséges, de annyira jól esett. :) Még egyszer köszi!

    Puszillak! :)

    VálaszTörlés